A légivadász földi élete rövid, de tartalmas. A kifejlett példányok csak néhány napig élnek, és ezt az időt párzással töltik. Minden párzás kb. 3 óráig tart. A hímek minél több nősténnyel szeretnének párosodni, hogy megfelelő számú utódról gondoskodjanak.
A nőstényeknek viszont e rövid idő alatt más dolguk is van. Amikor már megtermékenyítették őket, szeretnének a peték lerakásával foglalkozni, és nem akarják az időt újabb párzásra pocsékolni. Ezért megpróbálják hímnek álcázni magukat. Bár a hímek mindkét nem légivadásszal megpróbálnak párosodni, az eltérő színű nőstények jobban vonzzák őket.
A más fajú szentjánosbogarakra vadászó szentjánosbogár áldozatait hamis jelzésekkel igyekszik magához csalogatni. Ezek a bogarak éjszaka repülnek, és hogy a sötétben párt találjanak, hatásos fénybemutatót tartanak, fel-felvillantva fényjeleiket. Mivel sokféle szentjánosbogár használ fényjeleket, a csoportok jelzéseinek különbözőeknek kell lenniük, hogy azonos csoporthoz tartozók felismerjék egymást. A megkülönböztető fényjelzés bizonyos számú, gyakoriságú és erősségű felvillanásból áll, ami a hímek számára lehetővé teszi, hogy saját fajuk nőstényeire rátaláljanak.
A kb. 50 cm-rel a talaj felett repülő hím a potroha végén elhelyezkedő szervével fényt bocsát ki. amire a nőstény csak akkor válaszol, ha a hívójelet küldő hím 2 m körüli távolságba kerül. Ekkor a megfelelően időzített felvillantások sorozata addig tart, amíg a párzáshoz kellő közelségbe nem kerülnek.
Néha azonban egy-egy ragadozó típusú nőstény táplálékszerzési céllal vesz részt e násztáncban; addig vár, amíg észre nem veszi valamelyik másik faj hímjének árulkodó fényjeleit. Az így magához csalogatott hímet azután egyszerűen felfalja.
Állati érdekességek még itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése